Puha ágyban ébredtem,egy kék szobában.Nagyon lassan elkezdtem felülni.Mindenem fájt és nem emlékeztem semmire.Ja de...Épp remekül éreztem magam,amikor betoppant Niall,valami nővel.Ettől a gondolattól elsírtam magam.Azt hittem egy darabig,hogy ő nem olyan,mint a többi fiú.De csalódnom kellett ismét.De úgy tűnik Harry sem az akinek én gondolom.Amit Niall mondott a szobában..."Mindig koppant".Vagyis kitudja hány jött-ment csajjal volt már együtt.Az ágy végében megpillantottam pár ruhát.Erőt vettem magamon és odamásztam értük.Mialatt megvizsgáltam a ruhákat észrevettem,hogy mindegyiken rajta van még a címke.Tehát az összes új volt.A pólón egy cuki kutya ült.Nagy,kék szemei voltak és az volt alá írva,hogy "Live to Love" egy csomó kis szivecskével.Nem is tudom hova rakjam ezt az agyamban...A póló alatt volt egy nadrág is.Sima kék csőnadrág.Elgondolkodtam azon,hogy honnan tudta a nadrág méretét.Na és ebben a pillanatban kellett rádöbbenjek arra,hogy nincs rajtam a tegnapi ruhám.Próbáltam visszaemlékezni arra a pillanatra,amikor átöltöztem,de a memóriám üres volt ilyen szempontból.Ha nem én voltam,akkor csakis Harry öltöztethetett át.Gyorsan leellenőriztem az alsóneműmet és megnyugodtam,hogy a fürdőruhám van rajtam.Felöltöztem és kimásztam az ágyból.A padló meleg volt,aminek örültem,mert nem volt rajtam zokni.Kinyitottam az ajtót és kinéztem.Annak a folyosónak az elején voltam,ahol tegnap lementem.Óvatosan elindultam fölfelé.A folyosóból kivezető ajtót halkan kinyitottam és kikukucskáltam,mielőtt kimentem volna.Az előszoba üres volt.A kandallóban most is élénken lobogott a tűz.Lábujjhegyen elindultam a bejárati ajtó felé,mert nem bírtam tovább itt maradni.Belebújtam a cipőmbe és felvettem a kabátomat.Zajtalanul akartam távozni,ezért nagyon lassan nyomtam le a kilincset,de nem történt semmi.Az ajtó be volt zárva.Kezdtem pánikolni.
-Hova mész?-jött a kérdés az előszobából.
Megfordultam és meglepetésemre Harry a fotelben ült egy köntösben és kérdően nézett rám.
-Tudod,nekem ma suliba kell mennem-mondtam egy kis hezitálás után.
-Nem kell.Elintéztem,hogy kapj igazolást.-mondta változatlan arckifejezéssel.
Kicsit gondolkoztam a megfelelő ürügy kivalálasztásán.
-De a szüleim...Aggódnának értem,hogy hol vagyok-folytattam reménykedve a szavak sikerében,de sajnos nem jött be.
-Őket is értesítettem,hogy egy baleset szemtanúja voltál és csak karácsony után jóval mész vissza-mondta majd felállt és kiment a konyhába.
Utána szaladtam.
-Miért csinálod ezt velem?-kérdeztem odaérve.
-Mert ami kell nekem,azt megszerzem.Legyen az akármi.Mindig az enyém lesz-magyarázta miközben narancslevet öntött ki két pohárba.
-De miért pont én?Én csak egy lány vagyok.Töb ezer nálam szebb,jobb lány mászkál az utcákon és a 3/4-e téged istenít!-hadartam már teljesen magamon kívűli állapotban.
-Azért pont te,mert amikor megláttalak tudtam,hogy kellesz nekem.És te nekem nem csak egy lány vagy...Hanem A lány.
Ez egy kicsit meghatott,de nem tántorított el a szökés gondolatától.Elhatároztam magamban,hogy maradok pár napig (hogy lássa,nem akarok elmenni) és a megfelelő pillanatban lelépek.Kicsit megköszörülte a torkát.
-Nekem most mennem kell.Visszafelé beugrok a boltba,neked szükséged van valamire?-kérdezte és várakozóan nézett rám.
"Persze!Egy késre amivel leszúrhatom magam...",gondoltam.Ez egy tökéletes alkalom a szökésem megtervezésére.
-Hát már elég régóta nem ettem gyrost...De hozhatnál ruhákat,sminket,fésűt...-nem tudtam befejezni,mert a szavamba vágott.
-Te aztán drága mulatság vagy-nevetett fel.
-Igen.Ha már fogvatartasz,legalább nézzek ki jól-mondtam és levettem a kabátomat.
Rájöttem,hogy a telefonomat a szobában hagytam,ezért elindultam a nappali felé,de előbb Harryhez léptem.Megálltan vele szemben és határozottan a zöld szempárba néztem.
-Ha nem hozol gyrost...-kezdtem fenyegetően-te leszel az ebédem!Világos?
Válasz helyett csak egy nagy,pimasz vigyort kaptam.Nem úgy nézett ki,mint aki megijedt a gondolattól,hogy elevenen felfalom.Sőt,inkább felizgatta a szemecsillogásából ítélve.Én ugyanolyan arccal és szikrázó szemekkel meredtem rá.Lassan közeledni kezdett felém.Tudtam mi a célja,de keményen álltam a sarat.Ajkai az enyémhez tapadtak és mozogni kezdtek.Azt várta,hogy viszonozzam,de nem vagyok ilyen könnyű eset.Egy ideig még próbálkozott,de végül feladta és eltávolodott tőlem.Nem vártam meg,hogy mondjon valamit,elindultam vissza a szobába.Azonban én még mondani akartam valamit.
-Ha azthiszed,ezzel helyettesítheted a gyrosomat-itt feléfordultam-,nagyon tévedsz drága.
Mint aki jól végezte dolgát,elindultam a folyosón és egészen addig a szobáig sétáltam,ahol felébredtem.Beléptem az ajtón és a telefonom keresésére indultam.Megnéztem a párnák és a paplan alatt,de semmi.Az utolsó reményem a kis éjjeliszekrény volt.Gyorsan beki estem a fiókoknak.A különböző színű óvszereken kívül mást nem találtam bennük.Egyre jobban kezdtem undorodni ettől a helytől.Sóhajtva dobtam le magamat az ágyra,amiről többmilliárd porszemcse repült a magasba.Azonnal felálltam és köhögni kezdtem.Az ágy felett megpillantottam egy kicsi ablakot és megpróbáltam az ágyra felállva kinyitni.De így is túl alacsony voltam.Mivel a szekrény magasabb volt az ágynála,lepakoltam róla a cuccokat(kislámpát,órát,zsepit)és átléptem a tetejére.Így már majdnem teljesen egyvonalban volt a fejemmel.Nem bukóra,hanem oldalról tártam ki.A friss,téli levegő teljesen átjárta a légutaimat.Azonnal megfordult a fejemben,hogy simán kiférnék rajta és elmenekülhetnék.Aztán jöttek a kérdések:
"Hová?;Hogyan?;Van esélyem túlélni ebben a hidegben?;Megtalálna?..."
Végül arra a döntésre jutottam,hogy más úton szökök el.Lemásztam a szekrényről-ami majdnem felborult velem-és visszamentem a nappaliba.Ahogy beléptem a helyiségbe,kiszúrtam a telómat a dohányzó asztalon.Kezembe kaptam és feloldottam a billentyűzárat.A jegyzet meg volt nyitva és egy üzenet állt benne:
"Mielőtt bárkit is megpróbálnál felhívni,tudatni akarom veled,hogy csaj engem tudsz.Megszökni ne is próbálj,mert nem tudsz.Nincs hová mebbed,nem tudsz mivel elmenni.Ha gyalog mennél egy napot se bírnál ki odakint.És ha mégis sikerülne(amit erősen kétlek),MEGTALÁLNÁLAK! Harry xxx."
-Szemét!Rohadék!Patkány!Nyomorék,tetű!!-soroltam a szép jelzőket idegességemben.
Ugra-bugrálásom miatt ujjammal lejjebb görgettem az üzenetet.Még nem volt vége.
"U.I.:A szidkozódás nem segít a helyzeteden. Puszi;)"
Sziasztok!Íme itt van a rész.Sajnálom a késést.A részt még bővíteni fogom.Hogy mikorra várható még bizonytalan.Remélem tetszett eddig :)
