9.Fejezet

Kézenfogva sétáltunk be a hatalmas,zöld padlójú terembe.Mialatt ahhoz az asztalhoz közeledtünk,ahol a fiúk dedikáltak jó pár lány figyelmét magunkénak tudhattuk.Harry mielőtt elengedte volna a kezem,egy apró puszit nyomott az arcomra.Elmosolyodtam ezen a kis gesztuson,de aztán rájöttem,hogy nem kéne így örülnöm.A többi lány úgy nézett rám,mintha zombi lennék.Kicsit ijesztő volt.Úgy döntöttem,hogy meglátogatom a mosdót.Sietve indultam ki az ismét zajos teremből.A folyosóra kiérve léptek hangja erősdödött mögöttem.Hirtelen futásnak eredtem.A mosdóbe érve befutottam az egyik fülkébe és bezárkóztam.Valaki szintén befutott.
-Hahóó!!-hallottam az ismerős hangot...Egy fiú volt-Itt vagy?
Nem válaszoltam csak bent gubbasztottam a vécé tetején.Tudom nevetségesen hangzik,de nem akartam társalogni.Az a valaki most kiment az ajtócsapódásból ítélve.Kicsit még bent maradtam,hogy megbizonyosodjak arról,hogy elment.Kisvártatva előbújtam tökéletesnek vélt rejtekhelyemről.A fülke zárja kattant és én kiléptem rajta.Lassú léptekkel haladtam a kijárat felé.Kinyitottam az újabb akadályt jelentő fehér fát és kilestem mit sem sejtve.Először balra néztem a folyosón,de mikor irányt váltottam egy sikoltás hagyta el a számat.
-Azt hittem,már sosem jössz ki onnan.-vigyorgott a képembe a szőke dalospacsirta.
-Mit csinálsz itt?-kérdeztem idegesen.
-Utánad jöttem,mikor megláttam,hogy valami baj van.-magyarázta.
-Nem kellett volna.Köszönöm,de megvagyok egyedül is.-mondta,majd elindultam az ellenkező irányba,vagyis balra...Azthiszem.Nem sokára egy kéz markolta a kezemet.
-Engedj el!-tiltakoztam.
-Miért tennék ilyet?-húzott közelebb magához.
-Mondjuk,mert nekem nem tetszik?-kérdeztem vissza flegmán.
Csak kuncogott rajtam,de nem tudom milyen indokból kifolyólag.
-Csak azt ne magyarázd be nekem,hogy ez nem jön be neked!-mondta és teljesen magához szorított.
A szívem hevesen vert,gondolataim össz-vissza cikáztak a fejemben.Azon kívű,hogy helyes srác nem hinném,hogy ezekután bármi is lehetne küztünk.
-Niall!Eressz!-sziszegtem feszegetve karját.
Még mindig rohadtul irritálóan vigyorgott rám,én pedig egyre idegesebb lettem.Hirtelen lehajolt és egy csókot erőltetett ajkaimra.Próbáltam eltolni magamtól,de most se jött össze.Míg ő élvezte én szenvedtem.Mikor végre eltávolodott tőlem,lendült a kezem és csattanó hangot hallatva találkozott az arcával.Szemeiből bosszúság és játékosság áradt egyszerre,ami elég furcsa volt számomra.Másodpercekkel később már ismét a folyosón haladtam gyors iramban.Mi a franc van?Nem értek semmit.Nem sokáig tudtam gondolkozni a furcsa eseményeken,mert Niall ismét a nyomomban volt.Épp a fejéhez vágtam volna,hogy húzzon el,amikor hirtelen megszólalt.
-És mi a neved?-kérdezte úgy,mintha semmi sem történt volna.
-Miért is érdekel?
-Mert az előbb csókoltam meg egy gyönyörű lányt és még nem tudom a nevét.-válaszolt.
Úgy döntöttem,hogy inkább túlesek a hülye kérdésein és akkor talán békénhagy.
-Jessica Nelson.Ez a nevem.-mondtam végül.
-Nos Jess,mesélj magadról.-ettől tartottam.
Nem számoltam azzal,hogy lehetnek további ése további kérdései.
-Majd talán máskor.-tereltem a témát.
-Ma este vacsi?-kérdezte váratlanul.
-De én...
-Érted megyek 8-ra.-mondta anélkül,hogy én beleeggyeztem volna.
Már csak az a kérdés,hogy honnan tudja a címem??Na jó...Mostmár semmi sem tiszta.Felmentem a termünkbe és kicsit leültem a padomra gondolkozni.Logikát keresni ebben az elcseszett életben.Nem mondhatom,hogy sajnálom a Niall-el való találkozást,mert akkor hazudnék,de ott van Harry is.Ő valahogy más természet plusz nem erőltetett rá egy nem kívánt csókra.Nem tudom mi lesz ebből,de talán jobb ha a sorsra bízom...Egy randi ma,egy randi holnap...Gratulálok Jess, gratulálok! 

Na szóval itt van!:) Remélem tetszett mindenkinek! Komiba jöhetnek a vélemények. :) <3