11.Fejezet

-Helló édes!-köszönt pimasz vigyorral.
-Szia...-köszöntem kedvtelenül.
-Naaa,azért ennyire ne legyél boldog!
erőltettem egy mosolyt az arcomra és bezártam magam mögött az ajtót.Miután elraktam a kulcsomat egy kéz a vállamon pihenve vezetett el az autóig.Ahogy végignéztem az autón bevillantak a pénteki emlékek,amikor hazajöttem.
-Mond,honnan tudtad,hogy itt lakom?-kérdeztem gyanakodva.
-Majd ott megbeszéljük,de szállj be,mert el founk késni.
Beszálltam a kocsiba és bekötöttem magam.Niall is ugyanezt tette.
-Hol is van az az ott?-tettem fel ismét egy kérdést.
-De kiváncsi valaki.-nevetett.-Meglepetés.
Beletörődtem,hogy nem árul el nekem semmit.
*****
Már vagy egy órája úton vagyunk és rohadtul unalmasan telik.
-Az a meglepetés Anglián belül van,vagy a világ másik felén??-türelmetlenkedtem.
Csak nevetett rajtam,de nekem nem igazán volt vicces a helyzet.Elővettem a telefonomat és végignéztem a képeken.Legalább tíz olyan volt,amit nem én csináltam.LINDSEY! A telefonom memóriájának legalább a fele az ő képeikkel volt tele.Kitörölgettem a bemozdultakat,a többit meghagytam emléknek.Igazából erre használom a telefonom,emlékek megőrzésére.
-Megérkeztünk!-szólt Niall.
Visszahelyeztem a telefonomat a zsebembe és vártam,hogy leparkoljunk.Kiszálltunk a kocsiból és én egy Nando's feliratot pillantottam meg a velem szemben lévő épületen.

Életemben nem hallottam még erről a helyről...
Niall lezárta a kocsit éskinyitotta nekem az étterem ajtaját.
-Hölgyem!-mondta egy kézlendítéssel.
Rámosolyogtam és besétáltam a hatalmas épületbe.Azonnal megcsapott a sült hús illata.Kerestünk egy helyet ahova leülhetünk,majd Niall hívta a pincért.
-Mit kérsz?-kérdezte.
-Nekem jó valami sűlt hús,meg egy kis sültkrumpli.-mondtam.
-Valamilyen italt kívánnak fogyasztani?-kérdezte a pincér.
-Igen,a vörösbor jó lesz.-válaszolt Niall.
A pincér bólintott,majd elment.
-Te nem eszel?-kérdeztem Niallt,mivel ő nem rendelt.
-Dehogynem,csak én itt már törzsvásárló vagyok.
Kis gondolkodás után bólintottam egyet.Eszembe jutott a kérdés amit fel akartam tenni.
-Szóval...-kezdtem bele-Honnan tudod a címemet?
Egy kicsit hezitált,hogy mit mondjon,aztán belekezdett.
-Egyik nap,azthiszem pénteken,Harryvel elmentünk körülnézni a városban és pont a te házad előtt volt márcsak parkolóhely.Szóval,mikor épp a kocsi fele tartottunk megjelentél mögöttünk.Azt hittük,hogy valamilyen paparazzi vagy,ezért kicsit aggódtunk.Miután beszálltunk a kocsiba láttam,hogy a házhoz sétálsz,de visszafordultál és egy ideig szemeztél velem.A koncerten azonnal kiszúrtalak.
Akkor azért voltak olyan ismerősek...A pincér megérkezett egy nagy tálcával és elénk rakta a tányérokat.
Ez volt előttem:

Niall pedig ezt kapta:

A pincér lerakta a két poharat is.
-A borra várniuk kell,mert az imént fogyott el.-mondta a pincér.
Niall bólintott,majd nekiestünk az ételnek.
*****
Szerintem soha nem ettem még ennyit egyszerre.Úgy teleettem magam,hogy amikor a pincér kiejtette a száján a desszert szót,majdnem elhánytam magam.Niall simán benyomott egy fagyit és két browny-t.Nem sokára megérkezett a vörösbor is.Egyből lehúztam a poharamban lévő adagot és már a harmadik poharat ürítettem,amikor Niall megszólalt.
-Hűű...Hát neked van huzatod.
-Inkább ez,mint a kaja.-mondtam kicsi fintorral az arcomon.
Niall csak nevetett rajtam.Ezután egy olyan dolog történt,amitől rohadt ideges lettem.Épp szép nyugodtan iszogattam a bort,amikor vagy húsz lány odaözönlött az aszralunkhoz és lelökött a székről.A poharam egész tartalma a felsőmre ömlött egy nagy foltot hagyva.
-Nem tunátok kicsit vigyázni?!-mondtam fennhangon,de le se szartak.
Körbevették Niallt és faggatták meg autogrammot kértek tőle.Felálltam és kisétáltam az étteremből.Niall nem is vette észre a történteket,próbált azonenni,hogy egyátalán levegőhöz jusson.Ahogy kiléptem megcsapott a tél higed szele.De nem érdekelt.Elsétáltam a legközelebbi padig és nagy búsan leültem.Ez miért velem történik??

Niall szemszöge:
-Niall imádlak!!
-Niall mosolyogj!
-Kaphatnék egy autogrammot?-Ki volt az a lány?Ismered?
Zsongott a fejem a sok kérdéstől.Hirtelen eszembe jutott Jess.
-Jess!Jess!-kiáltottam-Kérem uram,kimennék!
Három nagy melák jött oda az asztalhoz és nagy nehezen arrébb terelték a lányokat.Előkotortam valamennyi pénzt és leraktam az asztalra.Fogtam Jess kabátját és táskáját,majd a keresésére indultam.Nem kellett sokat mennem, egy nem messze lévő padon ücsörgött felhúzott térdekkel.Odasiettem hozzá és a kabátot hátára terítettem.
-Meg akarsz fázni?-kérdeztem.
Hirtelen felém fordult és láttam a könnyeket szemében felállt és átölelt.Viszonoztam.
-Azt hittem elfelejtettél...-zokogott.
-Soha nem tennék ilyet.-nyugtattam meg.
Így álltunk jó ideig egymás karjába temetve.Mikor végre kisírta magát visszasétáltunk a kocsihoz.Kinyitottam neki az ajtót és megvártam míg beszállt.Átsiettem a másik oldalra és beszálltam.Beindítottam a kocsit és elindultunk.
-Remélem azért jól érezted magad.-mondtam,de nem kaptam választ.
Ránéztem a mellettem ülő lányra,de már békésen aludt.
-Ezt igennek veszem.-suttogtam mosolyogva.
*****
Jess szemszöge:
-Szépségem,megérkeztünk.-suttogta Niall a fülembe miközben az arcomat cirógatta.
Megfordítottam a fejem,de sajnos Niall a kellőnél közelebb volt hozzám és véletlenül lesmároltam.Gyorsan elhúzódtam tőle,mert nem ez volt a célom.
-Naaa.-mondta egy panaszos nyögéssel keretezve.
Nem voltam elég gyors,mert sikerült ismét lekapnia.
-Mennem kell.Holnap suli.-szakadtam el tőle.
-Remélem máskor is találkozunk.-mondta.
Nem tudtam,mit mondjak ezért csak mosolyogtam egyet és kinyitottam az ajtót.Fogtam a táskám és a kabátom,majd kiszálltam.
-Köszönöm Niall ezt az estét.-mondtam visszahajolva.
-Én köszönöm.
Becsukam az ajtót és elhajtott.Elindultam a ház felé.Kinyitottam az ajtót és megpróbáltam minél halkabban felmenni a szobámba.Átvettem a fölsőmet és ledőltem a puha ágyra.Már majdnem elaludtam,amikor rezegni kezdett a telefonom.Morogva feloldottam és megdöbbenve olvastam a küldő nevét.
"Szép álmokat édesem!;) Niall xxx"

Tudom,késtem,de remélem ezzel sikerült kiengesztelni mindenkit! :) (Lili köszi a képet,nagyon tetszik!! :)).